1.
Sziasztok itt is van az első rész.Remélem tetszeni fog nektek.Gondolom észrevettétek , hogy anonimként írom.Pont ezért lenne szükségem a ti visszajelzésetekre,esetleg megosztásotokra.Előre is köszönöm és nemsoká jön a második.
Álmosan keltem,de nem csodálom.Nem sokat aludtam.Körbenéztem és láttam Claude-t és Joseph-t aludni,de nem csak aludtak ,hanem kiadtak valami elég hangos és zavaró horkolásfélét.Inkább kimentema folyosóra.Amúgy is kimentem volna,hátha találkozok vele,mivel a litvánokkal egy emeleten voltunk,de sajnos nem volt kint.Bementem és megvártam,hogy felkeljenek.Mi vagyunk a franciák újoncai és elég nagyok az elvárások velünk szemben,de szerencsére jól bírjuk a terhelést.Jól kijövünk egymással.Lassan felébredtek és hosszas készülődés után lementünk reggelizni.
-Na és láttatok már valami jó csajt?-kérdezte Claude
-Nem nagyon-válaszoltunk szinte egyszerre
-De most is figyeltek valakit.
-Honnan veszed?
-Egyszerű logika.Ugye itt ülök előttetek,beszélek hozzátok,sőt még a kajátok is előttetek van és még sem erre figyeltek.
-Jó igazad van.
-Na és ki a szerencsés?
-Előbb mondja meg Joseph.
-Nézzetek oda,nekem ott van ő,aki elcsábított.-mutatott nyílegyenesen arra ,amerre pont én néztem.Furcsa.
-Az enyém is annál az asztalnál ül-vágtam rá gyorsan.
-Na és mi van veled,hogy,ha már témánál vagyunk te is nagyon nézelődsz.
-Engem a büfés nő varázsolt el.A szeme az arca a mindene.-úgy mondta,mint akit tényleg elvárazsoltak.
-Ez most komoly?Legalább 10 év van köztetek.
-Alex.Azok csak számok.
Ezután a kínos beszélgetés után befejeztük a reggelit és felmentünk a szobába,mert még volt időnk edzésig.A lift felé láttuk hogy majdnem tömve van a lift,de még van benne szabad hely.Nem is kell mondanom,hogy lejátszottunk egy futóversenyt a liftig.Sajnos nem vagyok jó futó,szóval lent maradtam és várakoztam.
Nem is tudom miért csak egy lift van ebben a szállodában,de végülis így utólag nagyon nagy köszönettel tartozom a tervezőknek,mert a következő pillanatban odalépett mellém ő.Amikor köszönni akartam ő már megelőzött és nyújtotta a kezét.
-Szia!Ruta Meilutyte vagyok!-nem kellett volna mondania,de azért kedves volt tőle.
-Szia!Én Alex Brooks vagyok!-próbáltam mosolyt vágni,de nem tudom mennyire állt jól a paradicsom vörös arcomhoz.
-Hova tűntek a haverjaid?-szóval csak ennyiről van szó...a haverjaim.
-Hát tudod az úgy van,hogy nem vagyok egy túl jó futó és megelőztek.-mondtam szomorkodva.
-Te szegény...nem baj,így legalább tudunk beszélgetni.
Leérkezett a lift és beléptünk.
-Hanyadikra mész?
-Az ötödikre.-vágtam rá.
-Te is?Nekünk is ott van a szobánk.
-Tudom-mondtam a lehető leghalkabban de már is próbáltam elterelni a szót.-Mikor lesz a futamod?
-Két nap múlva.-megérkeztünk,nem mondom hogy lehető legjobb megoldás a lett volna ha megáll a lift,de azért nem ártott volna egy kicsivel több idő.
-Megérkeztünk.
-Igen.Holnap este nem futunk össze?-na itt majdnem megállt a szívem.
-De.8-kor lent az aulában?-a helyzethez képest eléggé természetesen mondtam.
-Tökéletes.-mosolygott és ezzel a szóval el is váltunk.Még integettünk egymásnak,de utána elváltak útjaink.
A szobánkban láttam,hogy már a tv előtt nyomják a PS-t,de engem most ez nagyon nem érdekelt.Csak leültem melléjük és néztem,ahogy játszanak.
